Látom a duzzadó metropolisokat. Alig több, mint egy emberöltő alatt híztak fel 1-2 milliósról 10-20 milliósra. Látom ott a nyomortelepeket. Mexikóvárosban, Manilában, Új-Delhiben, Chennaiban aligha van az embernek mersze a belvároson kívülre tévedni. Látom itthon, s a szomszédainknál a megüresedő falvakat. Látom a megüresedő területekre való beköltözést. Látom a külföldön munkát keresőket, előbb ingázókat, „megszedem magam, és visszajövök”, majd se itt, se ott… Látom a gettósodást. Látom a világ azonos tendenciáit, ahogy egyre inkább hasonulnak egymáshoz a metropoliszok, tömegtársadalmi jelenségek. Az európai városi és városközi tömegközlekedés tömény társadalmi, társadalomlélektani és persze pszichológiai tanulmány. Látni vélem a világot ötven év múlva, de leírni sem merem. Talán majd máskor.
Sorbanállás a pályaudvaron, Kalkutta, 2016. január
Itt hozzászólhat!
